2025. augusztus 19.
Minden a helyére kerül – fókuszban az átrakógépek
Az utóbbi időben kevés szót olvastunk olyan gyakran építőgépes sajtóanyagokban, mint a sokoldalúság, ami persze nem véletlen: minél több feladatra alkalmas egy-egy gép, annál jobban alakulhatnak a kihasználtsági mutatói, és annál gyorsabban megtérülhet a befektetés értéke. Azonban akadnak kivételek, hiszen egyes szegmensek kimondottan célgépeket kívánnak. Így született meg például a bontókotrók műfaja, míg jelen cikkünk főszereplői, az átrakógépek már különböznek annyira a hagyományos forgókotróktól, hogy külön kategóriába szokás sorolni őket.
Mindenesek kontra célgépek
Bár korábban előszeretettel alkalmaztak speciális szerelékekkel felvértezett kotrókat például fémhulladék vagy rönkfa rakodásához, egy idő után egyértelmű lett, hogy az ilyen feladatoknál más tulajdonságok kerülnek előtérbe, mint hagyományos földmunkák esetén. Míg földmunkák közben nagy jelentősége van a felszakítóerőnek, rakodáskor ez kevéssé lényeges, viszont jóval gyakrabban és nagyobb tartományban kell forgatni a felsővázat. Ehhez kapcsolódóan mutatkozott meg a hagyományos forgókotrók egyik legnagyobb hátránya, ugyanis oldalra fordulva – különösen nagyobb kinyúlásnál – jelentősen lecsökken az emelési kapacitás. Végül az 1980-as években kezdtek megjelenni a célzottan rakodáshoz konfigurált kotrók, melyek több lényeges ponton különböznek hagyományos társaiktól.
Szélesebb, stabilabb, gumikerekesebb
Míg a hagyományos kotrók túlnyomó része lánctalpas (vagy a kisebb modellek esetében gumihevederes) kivitelű, az átrakók esetében fordított az arány. Ez főként abból adódik, hogy földmunkás területeken nagy általánosságban nehezebb talajviszonyokra kell számítani, ezzel szemben az átrakási feladatok helyszínén – például hulladékudvarokban, kikötőkben – elvétve van szükség komolyabb terepképességekre, és bőven megfelelnek a nagyobb mozgékonyságot szavatoló gumikerekes gépek is. Ezen felül az átrakók jellemzően szélesebb alvázzal készülnek a fent említett 360 fokos emelési képesség érdekében, mely komoly letalpaló-rendszerrel is kiegészül.
Gém: legjobb az egyenesség
Ugyancsak komoly különbségek vannak a hagyományos forgókotrók és az átrakógépek gémszerkezete között. Előbbieket alapesetben ívelt gémmel szerelik, ami növeli az elérhető felszakítóerőt és kedvezőbb ásási képességeket eredményez (egyszerűen fogalmazva: mélyebbre lehet nyúlni velük, és a géphez viszonylag közel is lehet dolgozni). Miután az átrakóknak ilyen trükkökre nincs szükségük, viszont elsőbbséget élvez a vízszintes kinyúlás, a gyártók legtöbbször egyenes gémeket alkalmaznak. Ráadásul a szimpla kotrókhoz képest gyakran a gém bekötési pontja is módosul (pl. hátrébb kerül), aminek a terhelhetőség feljebb srófolásában van szerepe. Itt kell megjegyezni, hogy a különféle szerelékek, gémek, szárak, fülkék és extra felszerelések testre szabásával a kiépítés tág határok közt variálható. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert az átrakók a hulladékgazdálkodástól a mezőgazdaságon át az erdészetig rengeteg féle szerepkörben felbukkanhatnak, ahol más-más igényeknek kell megfelelniük.
Fülke mindenek felett
Bár egyes kotrókhoz is rendelhető, az átrakógépek nagy többsége manapság már kiemelhető fülkével gördül ki a gyárból – napjainkban a nagyobb modelleken már szinte mindig alapáras ez a funkció, de a kisebb típusok közül is egyre kevesebbet találunk, ahol a szériafelszereltség ne tartalmazná. Fontossága meglehetősen kézenfekvő: például magasfalú pótkocsik vagy uszályok rakodásakor (legyen szó akár ki- akár berakodásról) a gépkezelőnek jobb rálátása nyílik a megfogandó tárgyakra, anyagokra, illetve a rakfelületre, ami nagyot dob a munka hatékonyságán.
Fülke mindenek felett
Bár egyes kotrókhoz is rendelhető, az átrakógépek nagy többsége manapság már kiemelhető fülkével gördül ki a gyárból – napjainkban a nagyobb modelleken már szinte mindig alapáras ez a funkció, de a kisebb típusok közül is egyre kevesebbet találunk, ahol a szériafelszereltség ne tartalmazná. Fontossága meglehetősen kézenfekvő: például magasfalú pótkocsik vagy uszályok rakodásakor (legyen szó akár ki- akár berakodásról) a gépkezelőnek jobb rálátása nyílik a megfogandó tárgyakra, anyagokra, illetve a rakfelületre, ami nagyot dob a munka hatékonyságán.
Nem sok az eszkimó, kevés a fóka
Míg évente akár 6-700.000 darab új kotró is gazdára talál (ebbe persze beletartozik minden az egytonnás miniktől a 100 tonna feletti bányakotrókig), az átrakógépek piaca ehhez képest eltörpül, mivel éves szinten néhány ezres értékesítési darabszámokról beszélhetünk. Ennek tudható be, hogy a nagyon szűk szegmensben csupán néhány gyártó látta meg a fantáziát, mialatt a kotrómárkáknak se szeri se száma.
Az 1980-as években nagyjából egyszerre kezdte meg a fejlesztést két német gépipari vállalkozás, a Fuchs és a Sennebogen. Míg azonban az előbbi gyártót az ezredforduló tájékán felvásárolta a Terex csoport (így napjainkban Terex-Fuchs márkanév alatt árulja portékáit), a bajorországi gyökerű Sennebogen a mai napig családi tulajdonban van. Velük kapcsolatban apró érdekesség, hogy Magyarországon – pontosabban a Veszprém megyei Litéren – is rendelkeznek egy alkatrészgyártó üzemmel. Hozzájuk csatlakozott nem sokkal később a Liebherr és a Caterpillar, és persze nem meglepő, hogy az utóbbi években kínai iparvállalatok – elsősorban a Sany – is igyekeztek megvetni lábukat a szegmensben.
(Fotók: Sennebogen, Liebherr, Terex-Fuchs, Caterpillar, Sany)
Keresés